Szürreália, mert egy eddig még sosem látott mikrovilágba toppantam, ahol reggae zenével fűszerezett golfautós száguldozás zajlik mézeskalács házikók között. Tömören San Perdo olyan, mintha Jamaicát keresztezték volna Liliputtal, azaz Marley danolászott miközben Swift körmére égett gyertyával holmi társadalomkritikát próbált papírra vetni.
Persze a paradicsomig hosszú, és küzdelmes út vezetett. Először Chetumalba érkeztem, ez nagyjából a legdélibb Mexikói nagyváros, kb. 15 kilométerre a Belize-i határtól; nem mellesleg Quintana Roo állam kulturális és közigazgatási fővárosa.
Playa del Carmenben időztem elég sokat, eljött hát az idő, hogy felfedező túrára induljak délre. Elsőként Cancúntól 135km-re, a tengerparton elhelyezkedő, egykoron népes maja várost Tulum-ot látogattam meg. Mikor megérkeztem, kissé csodálkoztam, mert az igazat megvallva a település inkább hasonlít egy poros átutazó városkához, mint egy majd’ ezeréves múlttal rendelkező ősi városkához.
Egyik nap fogtuk magunkat, kocsiba pattantunk és leruccantunk egy közeli kis településre, Akumalba, mely Cancuntól 100, Playa del Carmentől mintegy 40 kilométerre délre található. A városka/falu neve majául annyit tesz: a teknősök helye. Valójában a falu és a part egymástól majdnem két kilométerre található, és a hagyományos értelemben vett központ inkább hasonlít egy autópálya menti kamionstopra, mint egy egzotikus célpontra.
Talán ez a megfogalmazás illik a legjobban a Yucatán-félszigetre, illetve Közép-Amerikára - már ami a felszínt és az alatta húzódó barlangrendszert illeti. A konteókra fogékonyak egészen odáig merészkednek, hogy anno, becsapódásával a dinoszauruszok kihalását eredményező óriásmeteorit darabjai vájták a talajba a helyenként 20 méter átmérőjű és 60 méter mély lyukakat. Ezeket hívják cenote-nak; a maja dzonot vagy ts'onot származéka, jelentése: kút.
Nagyjából egy héttel ezelőtt landoltam Mexikóban, egy bruttósítva 30 órás utazást követően. A lehető leghagyományosabb módon vészeltem át: mindhárom repülőút közel 80%-át mély álomban töltöttem. Valószínűleg ennek tudható be, hogy nem fogott ki rajtam a jetlag és szinte egy nap után sikeresen állt át a bioritmusom.
